Az édesítőszerek széles választéka közül az aszpartám az egyik legismertebb és leggyakrabban vitatott vegyület, amelyet az élelmiszeriparban használnak. Az édes íz elérésére sokan választják a cukor helyett, azonban az élelmiszer-adalékanyagokkal kapcsolatban mindig felmerülnek kérdések annak egészségügyi hatásairól. Ebben a cikkben bemutatjuk, valójában mi az aszpartám, hogyan működik a szervezetben, és eloszlatjuk a leggyakoribb félelmeket és tévhiteket az aszpartám fogyasztásával kapcsolatban.
Mi is pontosan az aszpartám, és hogyan működik a szervezetben?
Az aszpartám egy mesterséges édesítőszer, amelyet az 1960-as években fedeztek fel. Kémiailag két aminosavból, aszparaginsavból és fenilalaninból épül fel, ezek természetes módon is jelen vannak az élelmiszerekben. Édesítőereje körülbelül 200-szorosa a cukorénak, ezért nagyon kis mennyiség is elegendő az édes íz eléréséhez. Emiatt gyakran használják alacsony kalóriatartalmú vagy diétás termékekben.
Az aszpartám a szervezetben hasonlóképpen bomlik le, mint bármely más aminosav. Amikor elfogyasztjuk, a gyomor és bélrendszer lebontja az összetevőire, vagyis metanollá, aszparaginsavvá és fenilalaninná. Ezek a természetes vegyületek aztán beépülnek a szervezet anyagcseréjébe.
A metanol hosszabb távú túlzott fogyasztása káros lehet, de az aszpartámból származó metanol mennyisége természetes ételekben (például gyümölcsökben is) megtalálható, sőt azokban jóval nagyobb koncentrációban. Egészséges embereknél a szervezet könnyen, biztonságosan feldolgozza.
Vannak azonban olyanok, akik számára az aszpartám nem ajánlott, például a fenilketonuriában (PKU) szenvedő betegek, mivel szervezetük nem képes megfelelően lebontani a fenilalanint. Számukra minden aszpartámot tartalmazó terméken kötelező feltüntetni a figyelmeztetést.
Az aszpartám biztonságossága: tudományos alapokon
Számos nemzetközi egészségügyi szervezet és hatóság foglalkozott az aszpartám biztonságosságával. Az alábbi táblázat bemutatja, mely szervezetek vizsgálták és milyen eredményekre jutottak:
| Szervezet | Megállapítás |
|---|---|
| EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) | Biztonságos a megadott beviteli mennyiség alatt |
| WHO (Egészségügyi Világszervezet) | Nem áll rendelkezésre bizonyíték káros hatásra |
| FDA (Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság) | Elfogadott és biztonságos édesítőszernek minősítette |
| JECFA (Kodex Alimentarius közös bizottsága) | Hasonló következtetés: nincs egészségügyi kockázat |
Több száz kutatási eredményen alapulnak ezek a kijelentések. Az aszpartámot többszörös, hosszú távú kísérletekben is tesztelték, amelyeket mind embereken, mind állatokon végeztek. Ezek között toxikológiai, rákképződési, neurológiai és anyagcserére gyakorolt hatásokat is vizsgáltak.
A rendszeres áttekintések és meta-analízisek azt mutatják, hogy a jelenleg megengedett napi beviteli szinten (ADI – Acceptable Daily Intake) az aszpartám fogyasztása nem jelent egészségügyi veszélyt a lakosság számára. Ez az ADI érték jelentős biztonsági tartalékkal van meghatározva.
Továbbá az aszpartám rövid és hosszú távú mellékhatásait illetően sem mutattak ki megbízható összefüggést egészségkárosodással, amennyiben a napi elfogadott mennyiséget nem lépjük túl.
Főbb tévhitek az aszpartámmal kapcsolatban
Az aszpartám körül számos mítosz és félreértés kering. Ezek közül a leggyakoribbak:
„Az aszpartám rákkeltő”
A legtöbb kutatás nem igazolta ezt az állítást. A legnagyobb, több éven át végzett epidemiológiai vizsgálatok sem találtak összefüggést az aszpartám-fogyasztás és a daganatok kialakulása között.„Az aszpartám károsítja az agyműködést és idegrendszert”
Bár egyesek beszámoltak fejfájásokról vagy neurológiai tünetekről, a klinikai vizsgálatokban ezek nem bizonyultak szignifikánsan gyakoribbaknak az aszpartámot fogyasztók körében, mint a placebót kapóknál.„Gyermekeknél különösen veszélyes”
Az aktuális tudományos bizonyítékok alapján az egészséges gyermekekre sem veszélyes az aszpartám azoknál a mennyiségeknél, amelyek napi szinten előfordulhatnak.„Szoptató anyák és várandósok nem fogyaszthatják”
Szintén nem támasztják alá ezt a tiltást kutatások, feltéve, hogy nem PKU-ban szenvednek, és a napi beviteli limitet nem haladják meg.
Az ilyen mítoszok gyakran a kutatási eredmények félreértelmezéséből vagy veszítő médiakampányokból származnak. Fontos, hogy mindig megbízható, tudományos forrásokra támaszkodjunk.
Az is közismert, hogy az aszpartám bizonyos ízeket kevésbé jól ad vissza mint a cukor, így az érzékszervi élmény különbözhet, de ez szubjektív vélemény, nem egészségügyi kockázat.
Aszpartám és egészségügyi kockázatok: mit mondanak a kutatások?
A tudományos kutatások nagy többsége azt mutatja, hogy az aszpartám a jelenleg meghatározott napi beviteli határértékeken belül nem jelent veszélyt az egészségre. Számos tanulmány vizsgálta már lehetséges rákkeltő, neurológiai és anyagcsere-kockázatait – mindeddig nem találtak szoros, egyértelmű összefüggést.
A rákkeltő hatást leginkább laboratóriumi állatkísérletekben vetették fel, de ezeket embereken soha nem sikerült reprodukálni kellő bizonyossággal. Az olyan nagy népességcsoportokon végzett vizsgálatok, mint az amerikai egészségügyi dolgozók nőkön végzett vizsgálata (Nurses’ Health Study), sem találtak ilyen kapcsolatot.
A neurológiai hatásokkal kapcsolatban nincsen tudományosan igazolt kockázat, kivéve azt a szűk réteget, akik érzékenyek vagy fenilketonuriában szenvednek. A PKU-s betegek számára viszont valóban kerülendő az aszpartám.
Összességében a konszenzus egyértelmű: a lakosság egészséges tagjainál az aszpartám fogyasztása biztonságos, ha betartjuk az ajánlott beviteli limitet.
Az ajánlott beviteli mennyiség és napi fogyasztás
Az aszpartám ajánlott maximális napi beviteli szintjét (ADI) több egészségügyi szervezet is meghatározta. Az értékek az alábbi táblázatban láthatók:
| Szervezet | ADI (mg/testtömeg kg/nap) |
|---|---|
| EFSA | 40 |
| FDA | 50 |
| WHO | 40 |
Egy 70 kg-os felnőtt esetében ez napi 2800 mg aszpartámot jelent (EFSA ajánlás szerint), ami jóval több, mint amit egy átlagos fogyasztó elérne még extrém üdítőfogyasztás mellett is.
Általánosan elmondható, hogy az európai és amerikai lakosság átlagosan csak a megengedett mennyiség töredékét fogyasztja el naponta. Az ADI szint ráadásul jelentős biztonsági ráhagyással van meghatározva, hogy mindenki számára biztonságos legyen.
Ez azt jelenti, hogy ha valaki naponta elfogyaszt akár több pohár édesítőszeres üdítőt is, még akkor is messze az ADI alatt marad. Fontos azonban változatos, kiegyensúlyozott étrendre törekedni, illetve ha valaki érzékenységet tapasztal, mérsékelje vagy kerülje ezen édesítő fogyasztását.
Természetesen mindig célszerű tudatosan és mértékkel fogyasztani az aszpartámot tartalmazó termékeket, ahogy minden más élelmiszert is.
Gyakran ismételt kérdések és válaszok az aszpartámról
🧐 Milyen élelmiszerekben található meg leggyakrabban az aszpartám?
Az aszpartám főleg diétás üdítőkben, cukormentes édességekben, joghurtokban, rágógumikban, bizonyos gyógyszerekben és vitaminokban fordul elő.
❓ Fogyaszthatnak-e aszpartámot a cukorbetegek?
Igen, mivel nem emeli meg a vércukorszintet, így a cukorbetegek számára is alternatíva lehet a cukor helyett.
⚠️ Van akinek kifejezetten kerülnie kell az aszpartámot?
Igen, fenilketonuriában (PKU) szenvedőknek nem szabad fogyasztaniuk aszpartámot, mert szervezetük nem tudja megfelelően lebontani a fenilalanint.
🌱 Terhesek, szoptatók fogyaszthatnak aszpartámot?
Igen, de csak a megengedett napi beviteli mennyiség betartásával, illetve ha nem szenvednek PKU-ban. Mindig érdemes konzultálni az orvossal is.
🔄 Kiváltható más természetes édesítővel?
Igen, például steviával, eritrittel vagy xilitollal, melyek szintén cukormentes alternatívát kínálnak.
Az aszpartám sokak kedvelt édesítőszere, amelyre számos tudományos vizsgálat irányult az elmúlt évtizedekben. A jelenleg elérhető adatok alapján az aszpartám mértékkel fogyasztva biztonságos a legtöbb ember számára. A leggyakoribb tévhitek és félelmek többsége nem talál tudományos igazolásra, de fontos mindenki számára, hogy nyitott szemmel, az aktuális tudományos ismeretek alapján hozza meg döntéseit. Az ismeret és a tudatosság a kulcs egészségünk megőrzéséhez.